Koneko; Emlékek
Nem tudom mióta fekszek félholtan ennek a folyónak a partján. Újjabb és újjabb emlékek jutnak eszembe. Gondtalan gyerekkorom rég elfeledett emlékei. Már azt hittem sosem jutnak eszembe. Az első és egyetlen szerelmem. A halála. A csata melyben ilyen súlyosan megsebesültem. A szerelmem gyilkosa akart engem is megölni. A bosszú erőt ad. Nagy nehezen felállok és elindulok, hogy megbosszuljam szerelmem halálát. |