Mironiko; V�v�d�s

Myouga tegnap keresett fel, hogy elmondja: a b�ty�m meghalt. Az�ta nem tal�lom a helyemet. Tudhattam volna, hogy valami baj lesz, hiszen a s�r�l�sei amiket Ryuukossei elleni harcban szevedett m�g nem gy�gyultak be. Agg�dom a gyermek miatt. F�lek nehogy Sesshoumaru c�lt�bl�j�v� v�lljon. Persze, hiszen Sesshoumaru gy�l�li az embereket �s f�ligszellemeket. K�tlem hogy gy�l�let n�lk�l gondolna az �ccs�re. M�gjobban fogja gy�l�lni mint engem, mert miatta �s az anyja miatt halt meg a b�ty�m, az apja. Most v�gleg el kell hagynom az otthonomat hiszen Sesshoumaru sosem sz�vlelt engem. Fel kell keresnem az emberasszonyt, Izayoit. L�tnom kell a kicsit. Hi�nyozni fog a hely ahol feln�ttem, de �gy v�gre szabad �letem lehet. Nincsenek t�bb� k�telezetts�geim, m�r nem �n vagyok ennek a ter�letnek a hercegn�je. Itt m�r Sesshoumaru a nagy�r. Lassan elindulok. B�cs�t mondok eddigi �letemnek. Imm�r a saj�t utamat j�rom, s magamban siratom a b�ty�m. Szinte hihetetlen, hogy meghalt. Mindig olyan er�s volt. Mindig azt hittem �n halok majd meg el�bb, de nem �gy lett. Ezer �r�mmel odadobn�m az �letem a b�ty�m��rt cser�be, de nem lehet.