Egy n�v: Ariok. Egy sz�tszaggatott piwapfi. Egy v�res t�r. F�l tucat halott goblin. Csend. M�lys�t�t.

Mintha m�ly �lomb�l �bredtem volna, �gy n�ztem k�r�l a hatalmas csarnokban. �seim �r�kl�tt tulajdons�ga seg�ts�g�vel �reztem, hogy j� n�h�ny m�rf�ldnyi szikl�b�l �ll a csarnok menyezete. H�l�t�somnak k�sz�nhet�en j�l l�tok a t�k�letes s�t�ts�gben; a goblinok egyre halv�nyul� k�kes-v�r�ses izz�sban fekszenek.

Lasan fel�llok.

Nagyobb ez a barlang, mint azt kor�bban gondoltam volna. A mennyezetr�l 80-100 l�b hossz� sztalagtitok l�gnak, sztalagmit p�rjaik hatalmas l�ndzsak�nt meredeznek az �gnek. Furcsa hely. �s mit keresek �n itt?

Z�g�, neh�z fejjel indulok el a csarnok egyik kij�rata fel�. Nem tudom melyik, hova vezet, nem is foglalkozom vele. Megbotlom egy f�nyes t�rgyban. Felveszem a porb�l. Egy elf kard. Lehet, hogy az eny�m? Rutinos mozdulattal az �vemre akasztom, �s elhagyom a hatalmas csarnokot. Ahogy t�volodom a legutols� v�res k�zdelem helysz�n�t�l egyre jobban tisztul ki a fejem. Az eml�keim azonban mint a goblinok szem�ben kih�ny� f�ny, �gy t�volodnak t�lem. Egyed�l egy agysz�v� polipfej� k�pe �gett be eml�kezetembe, ami nem akar sehogy sem t�vozni lelki szemeim el�l.

Ahogy megyek a sz�k j�raton l�pteim hangj�t elnyeli a finom por, egyre er�s�d� csobog�st hallok. Egy f�ld alatti patakhoz �rek. Let�rdelek a partj�ra, belen�zek. K�t s�t�tk�ken izz� szem tekint vissza r�m. Megmosom kezem, arcom, iszom is egy keveset. Ism�t belen�zek a patak viz�be – hegyes f�lek, s�t�t, szinte fekete b�r – egy s�t�telf. Pr�b�lok koncentr�lni, tal�n eszembe jut valami a m�ltamb�l, de ak�rhogy er�lk�d�m, csak az agysz�v� ocsm�ny k�p�t l�tom.

Megr�zom fejem, hogy elm�ljon a l�tom�s, rugalmas ugr�ssal a patak t�ls� oldal�ra ugrom, �s tov�bb indulok az egyik s�t�t j�ratban.

A j�rat egyszer csak emelkedni kezd �r�k, vagy napok m�lt�val �rzem, hogy egyre k�zelebb ker�l�k a felsz�nhez. Tudom, hogy el kellene ker�ln�m a fels� vil�got, de mivel csal�dom m�r biztos halottnak hisz, vissza nem mehetek – b�r azt sem tudom, hogy hol van az a vissza - ; m�lys�t�tben pedig egyszer biztos, hogy tal�lkozn�k valami olyan sz�rny�s�ggel, amit egyed�l nem tudn�k legy�zni, ink�bb az ismeretlen felsz�nt v�lasztom.

Ahogy k�zeledek az �j, idegen vil�ghoz, egyre t�bb a barlangban is a f�ny. Most m�r infral�t�s n�lk�l is j�l l�tok. �jabb �r�k eltelt�vel el�rem a barlang bej�rat�t. �j illatok csapj�k meg az orromat, �j hangok, neszek l�pnek az eddig j�l megszokott barlang tompa hangjai hely�re, h�v�s szell� lengedez.

Egy m�sik vil�gba jutottam. Itt is csak egy kicsit van vil�gosabb, mint m�lys�t�t od�jaiban, feln�zek az �gre, a f�nyes pontok, mint ezernyi apr� t� has�tanak szemembe. Kipislogom szememb�l az enyhe f�jdalmat, �s elindulok lefel� a hegyr�l. Egy vad�sz l�pteivel haladok. Apr�bb �llatok neszez�s�n k�v�l nem t�ri meg semmi az este (ahogy k�s�bb megtudtam �gy h�vj�k) csendj�t.

A hegyr�l lefel� el�sz�r kisebb f�k, k�s�bb eg�sz erd�k v�ltj�k fel a rideg szikl�kat. Az erd� egyik s�r�bb r�sz�n megfelel� helyet tal�lok hogy egy kicsit lepihenjek, egyek egy kis sz�r�tott kenyeret a csomagomb�l. Aludni nem tudok, �gy medit�lok egy kicsit.